Isten folyónak teremtett minket, hogy partot mossunk

Az esztári Gyirgyó Dénes családjával együtt sok kihívással találta magát szemben az elmúlt évben, de a nehézségek között is meg tudták tapasztalni Isten áldásait. Az alábbi interjúban Dénest a mögöttünk hagyott időszak tapasztalatairól kérdeztük. 

– Hogyan tekintesz vissza 2020-ra? 

– Nagyon hálásak vagyunk a járványnak, hiszen ez az időszak rengeteget adott nekünk, hangozzék ez bármilyen furcsán. A tanév utolsó hónapjai arról szóltak, hogy a helyi gyerekeknek segítettünk a tanulásban a saját házunkban. Felvettük a kapcsolatot az iskolával, az osztályfőnökökkel, és egyeztettünk a tananyagól. E-mailben jöttek a feladatok, és egyre több szülő keresett meg minket, hogy jöhetne-e a gyerekük. Előfordult, hogy 28-30-an voltunk a házban, és fantasztikus volt megtapasztalni a lelkesedésüket.

– Hogyan készültetek az alkalmakra?

– Délelőtt tíztől egyig az alsó tagozatosok jöttek, kettőtől pedig a felsősök. Ébredés után azonnal rohantam a számítógéphez, néztem az e-mailjeimet, kinyomtattam a feladatokat. Igyekeztünk arra törekedni, hogy a gyerekek maguk jöjjenek rá a megoldásokra, ne mi segítsünk nekik. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy amikor eljött az évzáró ideje, a gyerekek boldogan szaladtak oda hozzánk megmutatni a bizonyítványaikat, hogy mennyit javultak az eredményeik, milyen ajándékokat és okleveleket kaptak. Hálásak voltunk a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy bíztak bennünk.


Fotó: Dezső Attila

– Mi motivált titeket erre a feladatra?

– Csak az Isten. A mai cigány fiataloknak a tanulás az egyetlen kitörési pontjuk. Esztárban sokan élnek szegénységben, és ha neked megvannak a lehetőségeid és az eszközeid, akkor miért ne segítenél?! Azt kezdtük észrevenni, hogy a gyerekek örömmel jönnek hozzánk és örömmel végzik a feladataikat. Ez pedig meglátszik a jegyeiken is. Ha közülük csak néhány gyerek dönt úgy, hogy továbbtanul, már megérte.

– Az idei évben cigánymissziós közösséget alapítottatok Hencidán. Hogyan fogtatok bele a szolgálatba?

– Régen szerettünk volna eljutni erre az Esztárral szomszédos településre. A gyülekezet elindulása előtt felvettük a kapcsolatot a helyi református lelkésszel, Székely Zsolt Ferenccel, elmondtuk neki a terveinket, és hogy szeretnénk bizonyságot tenni a gyülekezet előtt. Az első tervünk egy olyan program szervezése volt, amelyben cigány és nem cigány emberek együtt tesznek valamit a közösségért, hiszen láttuk, milyen ellentétek vannak a különböző csoportok között. Egy családi napon csaknem százötvenen vettünk részt, aztán egy helyi kistermelőtől kaptunk 2000 darab virágot, melyet közösen, a templom kertjében ültettünk el. Az alkalom remekül sikerült, jókat beszélgettünk, és egyre több embert ismertünk meg. Azóta rendszeressé váltak a cigánymissziós alkalmak, két testvér pedig be is kapcsolódott a cigánymisszió Együtt-egymásért képzésébe.

– Szeptemberben a második éveteket kezdtétek el a programban. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok a képzésben?

– Olyan dolgokat tanulunk, melyeket hasznosítani tudunk a közösségeinkben. Én hiszem, hogy Isten minket nem tónak teremtett, hanem folyónak vagy folyamnak, hogy mindenütt partot mossunk. Ehhez azonban az olyan egyszerű embereknek, mint mi vagyunk, tudás kell. Az Együtt-egymásért programon belül szó esik jogról, programszervezésről, bibliatanulmányozásról, és így tovább. Ha elhiszem, hogy Isten hívott el a szolgálatra, akkor nem elég a magam feje után mennem, hiszen a Szentlélek vezetésére csak bizonyos háttértudással tudok megfelelően hallgatni.

– Feleségeddel részt vettél a CCME (Európai Egyházak Migrációs Bizottsága) cigánymisszióval kapcsolatos konferenciáján. Milyen élmény volt?

– Nem minden nap jut el az ember egy nemzetközi konferenciára, ráadásul olyan emberekkel ismerkedtünk meg, akik a saját országukban tevékenykednek a cigány közösségekben, és ugyanazokkal a kihívásokkal találják szembe magukat, mint mi. Jó volt különféle praktikákat ellesni tőlük – biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is így történt. Örültem, hogy nem csak helyi, megyei és országos szinten kezd el valami beindulni, hanem európai szinten, és olyan emberekkel találkozhattam, akik döntéshozó szervekben vannak. 

Szöveg: Dezső Attila

*

Az interjú megjelent a Tükörben, a magyarországi protestáns egyházak cigánymisszióinak negyedévente megjelenő lapjában, a 2020/4. számban.

A kiadvány pdf-formátumban ide kattintva érhető el.